A Vér és Becsület rövid, de zivataros története

Hazánkban az első skinheadek a nyolcvanas évek elején jelentek meg. A "szabad" nyugatról beszivárgó külsőségeket már ekkor elkezdték nemzeti tartalommal ötvözni, noha különösebb ideológiai háttér még nem volt a kibontakozó mozgalom mögött. Az első kopaszok eszmeiségére a fokozott rendszerellenesség, a kommunizmus és Trianon elutasítása valamint a két háború közötti kor hagyományaihoz való visszanyúlás volt jellemző, de természetesen a legnagyobb kisebbség viselt dolgait sem hagyták szó nélkül (pl: OI-KOR: Gipsy boy). Ezt a korszakot olyan zenekarok fémjelzik, mint a MOS-OI, az OI-KOR, vagy (1986-tól) az Egészséges Fejbőr, majd később a Nemzeti Front, a Ballagó Idő, a Független Adó és a Magozott Cseresznye. Kezdetben néha még a Petőfi Csarnokban és más állami intézményekben is fel-fel tüntek különböző skinhead bandák, de később a rendszer mégis észbe kapott: ez nem egyszerű szubkultúra, hanem jóval több és ránézve jóval veszélyesebb annál. Így megindult a napjainkig is tartó kirakat-perek hosszú sora. A kisebb-nagyobb utcai csetepaték résztvevői mellett természetesen a zenekarok tagjai is sorra kerültek, több-kevesebb börtönbüntetéssel ismerve el munkásságukat. A mozgalom az üldözések ellenére mégis gyarapodott (vagy talán éppen azért), a zenekarok 1989-90 táján már akár 2-4000 ember előtt hírdették az igét, s a különböző jobboldali szervezetek megmozdulásain is számos kopasz volt jelen.

A gengszeterváltástól a mozgalom szakadásáig (1990-1995)

A komunizmus (látszólagos) bukásával megszünt az az öszetartó erő, amely a világot más-más szemmel látó kopaszokat addig összetartotta. Addig a magukat egyszerűen csak "skinheadnek" vallók békében megfértek a hungaristákkal, nemzetiszocialistákkal és más irányzatok képviselőivel. A szakadásra 1994-95 táján került sor. Ekkorra jelentek meg a hitelüket egyre jobban elvesztő "rendszerváltó" pártok mellett a különböző hungarista, nemzetiszocialista elvek mentén szerveződő kisebb-nagyobb csoportosulások, mint pl: a Magyar Nemzeti Arcvonal, amely az indulásnál nagyban támaszkodott a skinheadek alkotta tömegbázisra. A skinhead társadalom ezen részére az ekkortájt induló Archívum, Vallhalla, Vérszerződés, majd később a Nimród és más zenekarok zene és szövegvilága hatott leginkább. Az addig egységesnek mondható mozgalom két nagyobb részre szakadt: "nemzetiekre" és "nemzeti szocialistákra". A szakadást különböző személyes ellentétek is mélyítették, így a két oldal sokáig szóba sem állt egymással, mit sem törődve a közös ellenséggel és a közös célokkal.

Az Arcvonaltól a Vér és Becsületig (1995-2001)

A "nemzetiek" a Kisgazdák és az alakuló MIÉP, a "hungaristák/nemzeti szocialisták" pedig az MNA, a Blood & Honour Hungária (1998-tól), a Hungária Skins vagy a BHS bázisát gyarapították. A rendszer válasza sem késhetett sokáig: megalakult a Szabó Albert nevével fémjelzett MNSZ (Magyar Népjólléti Szövetség), melynek célja a sorok megbontása, az ideológia vizezése és a mozgalom lejáratása volt. Szabó azonban néhány év ténykedés után nyomtalanul eltünt a közéletből (és hála az égnek: az országból is), s felbomlott szervezetének kiábrándult tagjai vagy letették a lantot, vagy pedig az MNA és más szervezetek sorait erősítették.

Az MNA működése az 1999-es Becsület Napjával érte el tetőpontját. Györkös István több mint ezer ember előtt tartott beszédet a budavári Kapisztrán téren, majd este az angyalföldi Viking Klubban (ma már lakópark van a helyén...) legalább 800 fő hallgatta a fellépő hazai és külföldi zenekarokat. A koncertnek azonban rendőrroham és utcai hajtóvadászat lett a vége, több bajtársat elvittek majd elítéltek, néhány külföldit és elszakított magyart pedig kitiltottak az országból. Ezek után a rendezvények kivitelezése (ami addig sem volt éppen egyszerű) tovább nehezedett, majd az Arcvonalon is a bomlás jelei kezdtek mutatkozni (2000). 2001-ig több csoport vált ki, miután a vezetőség szembehelyezkedett a mozgalom gerincét adó skinheadekkel.

Az alakulástól a közhasznúságig (2001-2002)

A Vér és Becsület Kulturális Egyesületet (eredeti nevén: Vér és Becsület Ifjúsági, Kulturális és Hagyományőrző Egyesület) a Magyar Nemzeti Arcvonalból kivált tíz budapesti és békési skinhead alapította 2001. január 5-én, egy csepeli koncert után. Az elnevezés egy 1985-ben megjelent lemez címére utal, így a névválasztással a néhai Ian Stuart Donaldson (1957-1993) angol rockzenész, a Skrewdriver nevű kultikus skinhead zenekar dalszövegíró-énekese előtt is tisztelegtünk, aki ezen a néven egy máig működő, világszerte elterjedt mozgalmat is létrehozott, mely a fehér népek egymás kölcsönös megbecsülésen alapuló összefogásáért harcol a kultúra eszközeivel. E mellett nevünk a magyar népközösséghez (nemzethez) való hűséget, (Vér), és a keresztény erkölcsi értékrend gyakorlati megvalósulását (Becsület) is hivatott kifejezni.

A bírósági nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet 2001. január 23-án adtuk be a Fővárosi Bíróságra, amely azt némi huzavona után első fokon el is fogadta. Noha a fellebbezésre kiszabott 15 napos határidő már eltelt, a végzést a Fővárosi Főügyészség március l9-én mégis volt szíves megfellebbezni, így az ügy a Legfelsőbb Bíróság előtt landolt. Az ügyészség kifogása az volt, hogy az alapszabály a Becsület Bíróság döntéseivel szemben nem biztosított fellebbezési lehetőséget a tagok számára... Ezen persze hosszadalmas és rendkívül épületes jogi vitát lehetett volna folytatni de mi e helyett gyorsan újabb taggyűlést hívtunk össze és a kifogásnak megfelelően módosítottuk az alapszabályt, noha hivatalosan még a fellebbezésről sem volt tudomásunk (írásban nem közölték velünk, csak szóban, amikor az az ügy állása felől érdeklődtünk a Bíróságon). Így - hála az ügyészségnek - nyilvántartásba vételünket a Legfelsőbb Bíróság hagyta jóvá 2002 január 2-án.

Április 13-án Gyulán újabb taggyűlést tartottunk, ahol elhatároztuk, hogy kérni fogjuk az egyesület közhasznúvá nyilvánítását (ha már lúd, legyen kövér) és ennek szellemében módosítottuk is az alapszabályt. A közhasznú szervezetekről szóló törvény ugyanis az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben foglaltaknál szigorúbb követelményeket támaszt a szervezettel szemben. Az egyesület nevét is lerövidítettük, az eredeti név (Vér és Becsület Ifjúsági, Kulturális és Hagyományőrző Egyesület) mindennapos használata ugyanis túl körülményes lett volna. A módosított alapszabályt a névváltoztatási és a közhasznú nyilvántartásba vételi kérvénnyel egyetemben április 16-án nyújtottuk be a bíróságra. Erre április 22-én újabb hiánypótló-végzéssel lettünk gazdagabbak, melynek eleget téve május 4-én teljesen átdolgoztuk az alapszabályt és május 6-án ismét beadtuk. Eme próbálkozásunk immár sikeresnek bizonyult, így 2002 május 16-ától a szervezet új neve: Vér és Becsület Kulturális Egyesület (hivatalos rövidítéssel: Vér és Becsület) amely 2002 május 28-tól közhasznú minősítéssel működik. Így a lényegünket nem feladva, sikeresen alkalmazkodtunk a demokraták jogrendjéhez. Pillanatnyilag a Vér és Becsület az egyetlen a hungarizmus szellemi örökségét nyiltan felvállaló, bejegyzett, törvényesen működő társadalmi szervezet.

Nehéz kezdet (Becsület Napja, 2003)

Az indulás azonban nem volt könnyű. A hosszú bírósági procedúra alatt (a közhasznúsági eljárással együtt közel másfél év) a tagság megszokta, hogy a mozgásterünk nulla, így a működés jóformán csak a taggyűlésekből állt. A bejegyzés után ez kiegészült kisebb nagyobb hivatalos teendőkkel (pl. hatóságokhoz, bankhoz, stb való bejelentkezésekkel). A hirtelen ránk szakadt szabadsággal sokáig nem tudtunk mit kezdeni.

Ősszel elhatároztuk, hogy 2003 februárjában mi rendezzük a Becsület Napját, méghozzá Budapesten, lehetőleg a várban, mivel az MNA, - mely a megemlékezéseket 1997 és 99 között magas színvonalon bonyolította - már egy ideje letett erről. Eme döntésünkkel vette kezdetét kálváriánk. A gyülekezés és véleménynyilvánítás a rendszer hűséges támaszait (pl. Fiatal Baloldal, Kendermag Egyesület, Homoszexuálisok, stb) magától értetődően megillető alkotmányos jogáért nekünk igencsak meg kellett küzdenünk, nem tartozván a felsorolt kedvezményezett csoportokba. 2002 október 15-én adtuk be az első rendezvény-bejelentést e témában. Ezt október 17-én rutinosan utasították vissza azzal, hogy a vár egész területén - micsoda véletlen - épp február 7. és 16. között tart rendezvényt a Budai Művelődési Ház. Október 21-én annyival egészítettük ki a bejelentést, hogy a jelzett helyszínen és útvonalon de február 1-én tartjuk a rendezvényt. Ezt alaki hiányosságokra hivatkozva utasították el 24-én. Nem vitatkoztunk, harmadszor is újrakörmöltük a bejelentést, melyet 27-én adtunk be. A törvényes határidőn (a bejelentés vételétől számított 48+24 óra) belül nem érkezett ellene kifogás, így nyugodtan ültünk a babérjainkon és készülődtünk a rendezvényre. Minden különösebb esemény nélkül telt el két hónap, amikor a Népszabi ("nehéz meglenni nélküle") szilveszteri számában megfújta a riadót: karácsony körül Sződligeten a kultúrházban mindenféle neonáci meg skinhead zenét hallgatott, meg jól érezte magát meg, meg... oh, borzalom, stb. A gépezet beindult: az egész sajtó tele lett velünk (nekünk meg a sajtóval). Az azóta tiszteletbeli tagunkká dicsőült Tóth András leskelődőket (NBH & Co.) felügyelő államtitkár is rögtön roppant veszélyes összeesküvések és egyebek nyomára vélt bukkanni, édes anyanyelvünket pedig a "mélykonspiráció" kifejezéssel gazdagította, (de mi azért szeretjük). Minden különösebb erőfeszítésünk nélkül - a "mélyen konspirálva" megtartott koncertet ugyanis nem mi szerveztük - az egész ország megismerte a Vér és Becsületet.

Január első napjaiban az ügyészség úgy gondolta, hogy Polt Péter megingott székét a mi fejünkkel a legpraktikusabb megtámogatni (miközben a balos sajtó ugyan evvel igyekezett még jobban megingatni), így 8-án raportra voltunk hivatalosak a Fővárosi illetve a Gyulai ügyészségre. Az ügyészek megsasolták a könyvelést és az iratainkat, gyönyörködtek a bélyegzőnkben ( a rakamazi Turul "Vér és Becsület Kulturális Egyesület" és "Blood and Honour Cultural Assosiation" körirattal, rendkívül "dizájnos" kivitelben) és kihallgatták az egész tagságot. Ezt követően morzsolódott le egy alapító tag, amelyről mi a Napkeltéből értesültünk, Polt előadásában ( a kilépési nyilatkozat csak ez után érkezett meg postán)... Miközben a történelem lapjai a fentiekkel gazdagodtak, január 17-én a rend derék őrei - nyilván a megfelelő instrukciók birtokában - is léptek, a Budavári tanáccsal karöltve: harmadik bejelentésünket is tiltással jutalmazták. Az október 17-ei tiltásban megénekelt (február 7. és l6. között esedékes) teljes várnegyedre kiterjedő kulturális rendezvény mellett január 20. és február 28. között még egy szintén a teljes várat igénybevevő rendezvény került a képbe. Mondanunk sem kell, hogy a két kizárólagos rendezvény egymást is kizárja... De ilyen apróságokkal senki sem törődött akkoriban. Így mi sem, január 20-án immár a negyedik bejelentéssel boldogítottuk a Zsaru pláza jobb sorsra érdemes lakóit, ha nincs Vár, jó a Hősök tere is alapon. Mivel - úgy tűnik - a hatalom alibi-rendezvényekre szánt kerete kimerülőben volt, kénytelenek voltak elővenni a gyülekezési törvény 8. (gumi) paragrafusát és a rendezvényt január 22-én a "közúti közlekedés aránytalan sérelmére" hivatkozva megtiltani az adott (Oktogon-Hősök tere) útvonalon. Az ügy 24-én a Fővárosi Bíróságon landolt, amely a BRFK Közlekedésrendészeti Osztályának szakvéleménye alapján(!) január 27-én kelt végzésében helybenhagyta a BRFK határozatát... Másnap (28-án) már az ötödik rendezvény-bejelentéssel örvendeztettük meg a Közrendvédelmi Osztály még mindig nem eleget látott dolgozóit. De ők ezt a lapot sem vették, így január 30-án a már beüzemelt 8.§ alapján a Felvonulási tér - Regnum - Hősök tere útvonal is a többi sorsára jutott, a trolijáratok útvonala és a parkoló járművek között menetelő tömeg sorsa iránti aggodalomtól vezérelve. A hatodik bejelentés - menetrendszerűen - 24 órán belül az illetékes asztalán volt, február 9.-i dátummal, Hősök terén zajló helyben topival (a tér aszfaltozott, parkolóként üzemelő Szépművészeti Múzeum felőli részétől az emlékműig). De február 2-án már erre is kész volt a tiltás: most a téren nézelődő turistákat zavarnánk. Érdekességként megjegyezzük, hogy a Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták ugyanoda, másnapra (február 9) bejelentett rendezvényét - kiegészítő, technikai helyszínként a Felvonulási teret is hozzá csapva - minden zokszó nélkül tudomásul vették...

Újabb 24 óra elteltével a Teve utcában már a hetedik bejelentés elutasításán törhették a fejüket. Ennek a bejelentésnek külön története van. Ugyanis a BRFK 2003 első hónapjában több rendezvényt tiltott be, mint a történetünket megelőző évben összesen. Mivel az étvágy köztudottan evés közben jön meg, a mienk mellett még egy-két béketüntetést is kénytelenek voltak betiltani, nem tudván szabadulni a palackból kiengedett fránya 8. §-tól, ami kezdett egyre kényelmetlenebb lenni. A törvényben ugyanis nincsenek a paragrafushoz kapcsolódó értelmező rendelkezések, így kénytelen kelletlen a precedens jog kezdett érvényesülni: ha a nemszeretem rendezvényt ez alapján lehet csak betiltani, muszáj a közömbös rendezvényt is. A BRFK végül is - "Megyó" atyai közbenjárására - egy kompromisszumos útvonal javaslattal (Bazilika - Hercegprímás u. - Hold u. - Alkotmány u. - Kossuth tér) lepte meg a "Civilek a békéért" szervezőit, amelyet durcásan elutasítottak. Mivel a szegény ember vízzel főz, itt léptünk be mi a képbe: magunkévá tettük a nekik ajánlott (és általuk visszautasított) útvonal-tervet és ezzel töltöttük meg menetrend szerint következő (hetedik) beadványunkat. A béketüntetést végül - miután a fél politikai elit ezen veszekedett és égig (Brüsszel) kezdett érni a balhé - kegyesen engedélyezték, február 15. délutánra (Liszt Ferenc tér - Andrássy út - Hősök tere útvonalon), mi viszont február 5-én újabb tiltással lettünk gazdagabbak. Az általunk megjelölt ( a rendőrök által a civileknek ajánlott) útvonal hirtelen szűk lett, s BKV járatokkal telt meg, amelyek szombaton tudvalevőleg egymást érik.

A felvirradó február 6-a ügyvivőnket ismét a Zsaru plazában találta, ezúttal a nyolcadik rendezvény-bejelentéssel, amely február 15-ére a Kossuth térre szólt a Néprajzi Múzeum előtti járdára, 11-től 14 óráig. Ezzel már nem tudtak mit kezdeni: engedélyezték.

Eddigi tevékenységünk (2003 február - 2005 július)

2003 február 15-én a Kossuth téren mutatkozott be az egyesület és szimpatizánsai a nyilvánosságnak. De mások is bemutatkoztak: a tér túloldalán az "örök áldozatok", mutatták ki foguk fehérjét, a beszédeket, de még a Himnuszt is zajongással, átkozódással kisérve (nekik nyílván nem jelent semmit). De provokációjuk pont az ellenkező hatást érte el: a rendezvény után még némely liberális újság is lehúzta őket, s a közvélemény végre szembesült valódi arcukkal (140 év úgy látszik nem volt elég erre). A mieink viszont az MNA-s időket idéző katonás rendben, fegyelmezetten, a túloldalt zajongó zsidó csürhével mit sem törődve emlékeztek Budapest védőire.

További rendezvényeink viszont már "eseménytelenül" zajlottak le, egyre gyérülő médiafigyelemtől kísérve (rájöttek, hogy az nekik nem bolt, ha minket mutogatnak, mert pont az ellenkezőjét érik el annak, amit akarnak). A 2003-as nagy port kavart Becsület Napja óta több sikeres rendezvényt tudhatunk magunk mögött. 2004-ben a Hősök terén (egy hajdan liberális, ma "keresztény", holnap ki tudja milyen párt szánalmas jajveszékelése közepette) rendeztük meg ismét a Becsület Napját, több mint 700 résztvevővel, 2005-ben viszont már 1000 ember sorakozott fel a magyar hősök emlékműve előtt. A kezdetektől nagy hangsúlyt fektetünk nemzeti ünnepeink, történelmi évfordulóink méltó megünneplésére. Az 1848-as forradalom évfordulójára immár hagyományosan a Petőfi szobornál emlékezünk, március 14-én este. A Hősök Napjáról 2003-ban Szekszárdon, 2004-ben a Hősök terén, 2005-ben pedig a 32-esek terén emlékeztünk meg, míg október 23-át rendszerint a Corvin közben ünnepeljük. 2004-ben tartottunk első alkalommal Trianon megemlékezést, a megkapóan szép környezetben található zebegényi Trianon emlékműnél. 2005-ben az összefogás jegyében lemondva az önálló megemlékezésről a HVIM hagyományos felvonulásához társultunk, több nemzeti szervezettel karöltve, így több mint 6000 ember emlékeztette a megszállókat, hogy nem otthon vannak.

2004. január 18-án elindítottuk a Kis Olimpiában a Vér és Becsület klubbot (minden páratlan vasárnap délután), ahol színvonalas előadásokon épülhet mindaz, aki nem sajnálja rá az időt. Eddig Dúcz László, Tudós Takács János és Z. Kárpát Dániel tartott nagysikerű előadásokat. De meghívtuk a Vérszerződés együttes énekesét is, hogy hivatásáról, mindennapjairól beszélgessünk vele. Volt több video vetítés is a klubban, mint a sokat szidott David Cole intrjú vagy Leni Riefensthal halhatalan műve, az Akarat diadala. A klub nem csak erre szolgál (július-augusztus hónapokban az előadások ugyanis szünetelnek), hanem egy hely, ahol rendszeresen találkozhatunk, építhetjük és erősíthetjük közösségünket.

Válaszolva a tagság és híveink részéről felmerűlt igényre, megalakult Természetjáró Csoportunk is a békési testvérek szervezésében (Kitörés emléktúra, Tavaszi Ébredés Túra, Verhovay és Szálasi emléktúrák, stb), ahol kicsi, de összetartó közösség formálódott a túrázás és a sport iránt elkötelezett fiatalokból.

A megkezdett munkát azonban nem folytathattuk, a hatalom közbeszólt, szúrta a szemét, hogy néhány magyar "összehajolt". Egyesületünk utolsó rendezvényére 2005 október 23-án került sor, a budapesti Corvin közben, a Pesti Srác szobra előtt, ahol hagyományosan minden évben ünnepelni szoktunk. A feloszlatás már karnyújtásnyira lebegett a fejünk fölött, mégis mindenki reménykedett, hátha a hatalom mégis tiszteletben tartja saját törvényeit és fennen hangoztatott elveit. Soha még VBKE rendezvényen ennyi szervezet nem képviseltette magát, mint ezen az utolsón. Talán az országhódítók is éppen ettől ilyedtek meg...

A Corvin közben a következő nemzeti szervezetek álltak üldözött testvéreik mellé: a Magyar Nemzeti Front, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Önvédelmi Mozgalom, a Lelkiismeret 88 Csoport valamint a Hazáért Egység Mozgalom tagszervezetei. Megindító volt barátaink kiállása, amiért ezúton is köszönetet mondunk. A rendezvénynek azonban volt folytatása azután is, hogy a teret elhagytuk. Szabó Tamást, a Magyar Nemzeti Front elnökségi tagját, Dunakeszi város alpolgármesterét és a Front című nemzeti lap főszerkesztőjét eme bátor, hazafias kiállása miatt a nemzetidegen erők (MSZP, SZDSZ, FIDESZ) lemondásra szólították fel, némi zajos média-hisztéria kiséretében.

Október 27-én délután pedig elkövetkezett az, amit mindenki várt, mégsem számított rá senki... A bíróság a hatályos Alkotmányt, az Alkotmány Bíróság idevágó (a Párizsi békét értelmező) határozatait, az Egyesülési törvényt sutbadobva, a kollektív bűnösség benesi elvét alkalmazva (noha azt nem részletezte, hogy ki, kinek, mikor és miben okozott jogsérelmet) feloszlatta az egyesületet, jogerősen és visszavonhatatlanul. A magyarság ellenségei magukon kívül voltak az örömtől. Tóth András, a Gondolatrendőrség vezetője a demokrácia megmentőjének hamis pózában tetszellgett, s a sajtó még utolsókat rúgott belénk. "Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé" - mondhatnánk teljes joggal az evengéliummal, de nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Valami végetért, de azért a kóser pezsgőt még nyugodtan vissza lehet rakni jégre, csak egy szervezet oszlott fel, mi - és az eszme, amit képviselünk, - még itt vagyunk, és folytatjuk, amit elkezdtünk.

"Egy új világ vajúdik benned:
Lassan átjárja lelked a fény.
Nem győznek le, míg újra kezded:
Míg élsz, veled él még a remény,
S új kezdet minden egyes vég!"

Voltunk, vagyunk, leszünk!  

• A lap elejére »
• Kezdőlap »