Vasárnap lezajlott az országgyűlési választások második fordulója. Sok nyitott kérdés már nem volt, a lényegi dolgok, az erőviszonyok már kirajzolódtak az első fordulóban. A Fidesz nagyarányú (kétharmados) győzelme elsősorban az elmúlt nyolc év katasztrófális kormányzásának szólt. Az SZDSZ elnevezésű - helyette viszont ott van az LMP - szörnyszülemény halálát, és az MDF első fordulóbeli kiesését csak üdvözölni tudjuk, s tudja minden jóérzésű magyar ember. De hungarista szempontból azt érdekes megvizsgálnunk, hogy hogyan értékeljük a Jobbik megerődödését. Ehhez előbb azonban vessünk számot az elmúlt húsz esztendő 'eredményeivel'!

Tavaly ősszel készült egy felmérés egy közvéleménykutató cég által. Melyből az derült ki, hogy az emberek többsége magát és az országot is a rendszerváltás vesztesének tartja. A felmérés célja elsősorban annak feltérképezése volt, hogy mit gondolnak ma, húsz évvel a rendszerváltás után az akkor és azóta történtekről a válaszadók, mit tartanak a rendszerváltás lényegének, és mennyiben érzik úgy, hogy teljesültek akkori elképzeléseik. A megkérdezettek többsége szerint a rendszerváltás szükségszerű volt, de azt általában negatívan értékelték. Minden második válaszadó úgy érzi, ő vagy családja a változások vesztese, csak 14% érzi magát nyertesnek.

A győrkösizmus húsz éve

Az első kérdés az lesz: mi az az MNA?
És már erre sem tud válaszolni senki.
Mert nem is lehet.

„Nagyobb a füstje, mint a lángja.” – szól a magyar bölcsesség. A Magyar Nemzeti Arcvonal (továbbiakban MNA) keltette mítosz taktikai ködfelhője lassan feloszlik, s a meztelen király – a „hungarista csurka” – ideológiája lassan darabokra hull. Álhungarista „újhungarizmusának” semmi köze sincs a valódi hungarista Eszméhez. Ezt már a vak is láthatja. A „Bükkfalvi Roland” által jegyzett birkaiskolás tanmesében említett ideológiai restauráció Alföldi Roberta színházi kontárkodásához hasonlítható, aki négy férfival játszatja el Csehov Három nővérét. Ebből az „Entartete Kunst”-ból nem kérünk!

A Pax Hungarica Mozgalom (továbbiakban PHM) és az MNA 2009. március 1-én adta ki közös nyilatkozatát, melynek értelmében a két szervezet folyamatosan tájékoztatja egymást tevékenységéről, amiben lehet, abban együttműködik, szolidaritást vállal egymással a másikat ért támadás esetén, valamint tartózkodik a másik nyilvános kritizálásától. Részünkről ez csupán az addig is alkalmazott gyakorlat kölcsönös megerősítése volt, ugyanis azelőtt sem fejtettünk ki propagandát az Arcvonal ellen. Kerültük a jogfolytonosság kérdésének feszegetését is, mivel mi az eszmei folytonosságra, az elvhűségre fektettük a hangsúlyt, ezért – valamint elődeink iránti tiszteletből – adtuk szervezetünknek a Pax Hungarica nevet (s nem neveztük el „Hungarista Mozgalomnak”). A PHM az elmúlt bő egy évben – egyoldalúan – tartotta magát a megállapodásban foglaltakhoz, s azt annak tekintette, ami: kvázi „megnemtámadási szerződésnek”. Az MNA viszont többször tanúbizonyságát adta, hogy a nyilatkozatot a két szervezet konszenzus nélküli egyesítéséhez vezető első lépésként értelmezi, és mindent meg is tett a PHM beolvasztásának érdekében.

Türelmesek voltunk, s némi humorral túltettük magunkat az Arcvonal hozzánk (és mindenki máshoz) való – udvariasan fogalmazva érdekes – viszonyulásán, toleráltuk, hogy a magát – tévesen – a Hungarista Mozgalom örökösének tekintő MNA tagjainkat az Arcvonalba illetve szatelitszervezetébe (Népi Akciócsoportok) való belépésre agitálta a PHM vezetés háta mögött (s eme ténykedésükkel azóta sem hagytak fel). A megállapodás koporsójába a végső szeget Tudós-Takács János halálára írt „nekrológ” verte be. A keresztény és európai magatartási kódex alapvető illemét rúgta föl Győrkös „V” István, mikor a gyász közepén a sárba taposta a „halottról jót, vagy semmit” elvét. Az ominózus nekrológot megelőzte egy folyamatos „odamondás” a „fundamentalista könyvtár-hungaristáknak”, az előzetes megállapodások sorozatos és kiszámíthatatlan fölrúgásai az MNA részéről, elég itt a meghiúsult országos előadássorozatot (Hungarista Népfőiskola), vagy az Igazság Menetén (2009. április 18.) való MNA részvétel (fölszólalás) utolsó pillanatban való visszamondását említeni.

Így a lentebb ismertetendő közvetett tárgyi (objektív) okokon felül az alanyi (szubjektív) halottgyalázás tudatosította közvetlenül a PHM vezetésében, hogy a közös nyilatkozatot csak mi vettük komolyan, s annak a másik fél részéről történő sorozatos és durva felrúgását nem tűrhetjük tovább szó nélkül, egy elvtelen és álságos „egységtörekvésre” hivatkozva. Egy megállapodás vagy mindkét fél számára kötelező, vagy egyiknek sem.

Testvérek!

A Pax Hungarica Mozgalom május 1-én bajtársi összejövetelt szervez Kecskemét közelében. A rendezvényen részt vesznek a szervezet tagjai, illetve szívesen várjuk a mozgalom iránt érdeklődőket és szimpatizánsokat. A tervezett programok között szerepelnek különböző sport játékok, íjászkodás, kötetlen beszélgetés, a szimpatizánsok által felmerülő kérdések megválaszolása a mozgalom vezetői által. Az este folyamán pedig tábortűz rakása, és a vacsora elkészítése lesz napirenden.

Válasz a Jövőnk cikkére

Kedves István!

Megrökönyödéssel olvastam hozzászólásodat (publicisztikának ugyanis még a legnagyobb jóindulattal sem nevezném), mellyel Tudós-Takács Jani bácsi emlékét - hát nevezzük így - méltattad...

Még szerencse, hogy kint van a hivatalos oldalatokon Jézus egyik idézete, mely a zsidókhoz szólt... Úgy látszik mély ihletet merítettél belőle. Sajnos nem a jó oldalából, mert Jézus szavai ezesetben rád is vonatkozhatnának. Amit írtál nemcsak hazugságok és féligazságok halmaza (amivel egyébként a zsidók is előszeretettel operálnak), de a részvétnek, a megrendülésnek, de még csak a szimpla sajnálatnak a leghalványabb jele sem lelhető fel benne. Kérdezném tőled, hogy te vajh melyik atyád kedvére igyekszel tenni?

A Pax Hungarica Mozgalom mély megrendüléssel tudatja, hogy Tudós-Takács János teológus, filozófus, műfordító, a Gede Testvérek Kiadó és a Szittyakürt főmunkatársa, a Pax Hungarica Klub állandó előadója, hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után, április 3-án (Nagyszombaton) megtért az örök hazába.

A gengszterváltás után felbukkanó hungarista, illetve annak látszó szervezetek majd mindegyikénél megfordult, igyekezett őket a tiszta világnézet útjára terelni, előadásaival, tanításával nyesegetni vadhajtásaikat. Végül a Pax Hungarica Mozgalomban talált eszmei "otthonra". Nem csupán lenyűgöző tárgyi tudásával, élettapasztalatával, lefegyverző logikájával hatott hallgatóira, hanem életpéldájával is. Tudásánál csak hite és - a valódi tudós egyik ismérve - alázata volt nagyobb. Műfordítói tevékenységét pedig olyan szerzők műveinek magyarításai fémjelzik, mint Aquinói Szent Tamás (Summa), vagy korunk egyik legmeghatározóbb revizionista történésze, David Irving.